Rólunk

Biztosan voltál már olyan helyzetben, amikor valamilyen nehéz döntés előtt álltál és tipródtál magadban, hogy mi a szösz legyen. 

Futott a fejedben a gondolat sokaság, és egyszer csak azt veszed észre, hogy

jön az agyadban valaki és beledumál az egészbe.

Vagy úgy érzed ott ül az egyik válladon egy kis kobold és rátromfol mindenre, vagy csúfosan kikacag, vagy lehülyéz, vagy közli veled, hogy ha így folytatod tutira megfogtok halni, vagy éhen pusztultok, vagy a híd alatt végzitek.

Aztán jön a másik, aki a másik válladra ül, és közli, hogy egy gyáva szar vagy, így nem lesz belőled soha senki, mert arra sem vagy képes, hogy ezt az egyszerű problémát megugord, és egyébként is hogy áll a hajad, és nézz már magadra nem szégyelled ahogy kinézel.

Ha ez már előfordult, akkor megnyugtatlak, ti is vagytok legalább hárman :)). Vagy te, van aki a bal válladon ül, és van aki a jobb válladról osztja az észt. Ha ők hárman szépen, ügyesen együttműködnek akkor minden oké, mert akkor zajlik az életed, és a pro kontra érvek, késztetések között képes vagy egyensúlyt teremteni és működni.

De mi van akkor, ha van néhány önjelölt szószóló (benned), aki mindig mindent jobban tud. Folyamatosan az agyadra megy az akadékoskodásával, a félelmeivel, a rémképeivel, a halált megvető bátorságával, amitől téged kitör a frász, az újabb és újabb szerelmeivel, az érzékenykedésével. De legfőképp! Nem hajlandó együttműködni a többiekkel !! Azaz. Veled. 

Ezt honnan lehet észrevenni? Onnan, hogy megakasztja az életed.

Ja!! És neki tök mindegy mit csinálsz, hogy a wc-n ülsz, vagy mosogatsz, vagy dolgozol ... ő folyamatosan fújja a magáét az agyad egy szegletében. Nem lehet kikapcsolni, csak mondja, mondja, mondja. És lassan megőrjít.

Megpróbálom másként megvilágítani :))

Képzeld el, hogy van egy csónak (ez vagy te), amiben ülnek mondjuk öten (ezek a kis fickók az agyadban) és elmennek egy versenyre, veled a csónakkal. Négyen eveznek és egy a kormányos. Elvileg a kormányos a főnök (ő találta ki hogy eljöjjenek). Mindenkinek azt kellene tennie amit ő mond. De az egyik evezős fél a víztől, és már eleve nem is volt kedve idejönni, az egész verseny alatt attól retteg nehogy felboruljanak mert akkor ő itt hal meg. A másik győzni jött ide, ő már a kezdetekkor eldöntötte, ha törik ha szakad ő belead mindent, és csak aranyéremmel a nyakában hajlandó távozni. A harmadik szeret lustálkodni, de kénytelen volt eljönni, mert a  hülye kormányos meg a győzni akaró eldöntötték, hogy márpedig ők idejönnek minden áron. Szóval ő tutira nem fogja halálra dolgozni magát, max. fogja az evező végét és úgy tesz mintha evezne. A negyedik inkább szeretett volna elmenni pasizni, már a haját is megcsináltatta, de ez a idióta győzelmi mámoros most megint tönkre tesz mindent, és egyébként is az evező feltöri az ő puha kis tenyerét.  

Nah.... hát ezzel a csapattal indul ez a hajó (azaz te) a versenyen. 

Mindenki megy amerre lát, csinálja amit ő gondol, és tojik a többiekre. Ja hogy kormányos is van! és egyébként most ő a főnök!  Kit érdekel!!  És kb. az lesz, hogy vagy felborultok vagy össze-vissza forogtok és kalimpáltok.

Ha én lennék ez a Hajó, és már tele lenne a hócipőm azzal, hogy állandóan fejre állok, csak forgok körbe-körbe és nem jutok egyről a kettőre, akkor a Félőst, a Győzelmi Mámorost, a Lustát, meg a Pasizóst először is megkeresném magamban. Majd jól kifaggatnám, hogy mi a baj, mert az egészen biztos, hogy mindegyiküknek van valamilyen számára nagyon fontos és indokolt oka arra, hogy meghekkeli a Hajó, azaz az én normál életemet. 

Megtudakolnám majd meggyógyítanám a bajaikat, majd elérném mindegyiküknél, hogy már gyógyultan álljanak be ismét a csapatba, és mindannyiunk egyetértésével és együttműködésével induljunk el újra azzal a hajóval, aki én vagyok.

Meggyőződésem, hogy akkor már lehetnének bármilyen nagy hullámok, közös erővel együtt már vennénk az akadályokat.

Az élet tengerén mindig vannak hullámok, viharok, eső. Egyáltalán nem mindegy milyen felkészültséggel és milyen csapattal indulunk neki egy-egy viharnak, amik hát ugye rendre vannak.  

Ha a bennem élő részeim, jól vannak, gyógyultak, együttműködőek, egymást segítőek, támogatóak, mindenki jól létével törődőek, akkor az élet akadályai könnyebben vehetőek és mi is jobban érezzük magunkat a bőrünkben.

Miért írtam le mindezt? 

Mert az én életemben az hozta el a könnyebbséget, hogy a bennem élő ezer felé futó és mindig mást akaró, egymással együtt nem működő vagy egyáltalán nem működő részeimet meggyógyítottuk. 

Így én is és ők is megtanultak bennem otthon lenni.

Tudod, azokról beszélek, akiket hallasz a fejedben. Érdemes velük szóba állni, és megkérdezni mi a baj. Meglátod örülni fognak neki, és boldogan sietnek majd a segítségedre még azok is, akik eddig látszólag ellened voltak.

A saját részeimről és az ő történetükről a  Tapasztalatok tárházában írok.

Fotó:  https://resources1.news.com.au/images/2010/03/19/1225842/637741-surf-boats-heavy-seas-kurrawa.jpg

https://hu.pinterest.com/pin/160300067979180065/