Miért


(Olvasási idő: 1 perc)

A világítótorony jelzőfényt adó épület, ami segíti a tengeri hajósokat a navigációban.

Mindenkinek szüksége lehet jelzőfényre, ha sötétben botorkál.


Világéletemben gyakorlati ember voltam. Minden fontosabb szakmai utamon végigjártam a szamárlétrát, ami egész magasra is vezetett. Alulról kezdtem és egyesével lépkedtem felfelé. Ennek az a haszna, hogy minden területen tudtam a gyakorlati alapokat és a rá épülő felsőbb szintek ismereteit is. Így aztán nem fordulhatott az elő, hogy az alapok híján  olyasmit kérek másoktól, amit ne lehetne megtenni. Ettől voltam hiteles vezető. Ezért szerettek, és ezért tartottak is tőlem, tudták, hogy engem nem lehet becsapni. 

Amikor elkezdtem "önismerettel" foglalkozni, akkor még csak az vezérelt, hogy jobban érezzem magam. Elhallgattassam a fejemben zakatoló gondolatokat, amik gyakran az őrületbe kergettek. Megszüntessem a félelmeimet, csökkentsem a szorongásomat, előtaláljam az önbizalmamat, eltüntessem a lelkiismeret furdalásomat, szóval élhető legyen az életem.

Most pedig, hogy élhető lett az életem, azt látom, hogy lehetek pozitív példa. Inspiráció.

Látom, hogy a bajban lévő ismerőseim közül sokaknak segítség az, hogy példaként előttük vagyok. 

  • Ha Évának sikerült, akkor nem lehetetlen...

vagy .... 

  • úgy akarok élni mint Éva.


Mi volt a legfontosabb ami vezérelt? Így utólag már látom. 

Minden engem ért rosszban, megkerestem, miként fordíthatom a magam épülésére

A saját életem mutatta meg, hogy az egyedüllét, a kapaszkodók és támaszok hiánya, a visszahúzó kapcsolatok, a mindenhonnan jövő ellenszél, hogyan lehet minden látszat ellenére erőforrás   


Így aztán megtanultam, hogy 

  • az egyedüllét ajándék, amit talán azért kaptam hogy az időmet magamra fordíthassam.
  • a kapaszkodók és támaszok hiánya arra sarkallt hogyan legyek "kötéltáncos" a semmi fölött lebegve,
  • a visszahúzó kapcsolatok megedzettek és megerősítettek, így már tudtam ellentartani akkor, amikor ki kellett támasztani, hogy ne ránthassanak vissza,
  • a mindehonnan jövő ellenszélben képessé kellett válnom arra, hogy tudjak gyorsan irányt váltani és rugalmasan reagálni. 

Hogy mi volt a módszer? Azt írom le ebben a weboldalban.


Igen, szükség van élő, látható, megtapintható, emberből lévő pozitív példára. 

Ez fontos. Fontos hogy legyen minta, egy kapaszkodó, egy bejárt út ami valóságos és hiteles. Legyen valami vagy valaki, aki létező, megfogható, élő. Lehet követni, de lehet távolodni is. Stabil talapzat, amin meg lehet vetni a lábat elindulás előtt, pihenőhely ahol meg lehet szusszanni a továbblépés előtt.

Világítótorony, ami sötétben és viharban is mutatja az utat, mert ő tudja hogy az ott van.

8-10 év gyakorlati tapasztalat van a hátam mögött. Nem (csak) tankönyvekből szerzett tudás, hanem  kigyakorolt, kiérlelt, megélt tapasztalat. 

Ez a honlap ezekről a tapasztalatokról szól. Fontosnak tartom, hogy tudjátok, lássátok, ismerjétek, mert akkor elhiszitek, hogy amit mondok, amit javasolok az hasznos lehet. 

Előre visz, old, felemel. Segít. Nem csak engem,  másokat is.