Miért ezek? a módszerek azok, amiket hasznosnak találok

Sok-sok éve azzal kezdtem, hogy elmentem egy asztrológushoz, és megpróbáltam megérteni, hogy miért történnek úgy velem a dolgok ahogy. Sőt. Még asztrológia tanfolyamra is beiratkoztam, mert olyan erősen szerettem volna választ kapni az engem kínzó érzésekre, kérdésekre. Sok mindent megtanultam, hozzásegített ahhoz, hogy évekkel később a bennem kirajzolódó miértek tisztábban láthatóak legyenek. DE, nekem érdemi megoldást nem adott.

Majd elkezdtem önismereti könyveket olvasni. Hasznosak voltak. Bővítették az ismereteimet, világosabban láttam dolgokat, választ kaptam néhány miértre. DE ! Bennem nem változtak meg a dolgok. Az engem kínzó gondolatok, belső félelmek, aggodalmak, a kis ördögfióka a vállamon, a hang a fejemben, akik folyton megkérdőjeleztek és kritizáltak mindent, továbbra is ott maradtak és meghekkelték az életemet. 

Később elkezdtem meditációs gyakorlatokat végezni, különféle technikákat tanultam meg. Sokat segítettek, ma is gyakran meditálok, elmélyülök, tisztítom magamat, a csakráimat, védelmet építek magam köré, kapcsolódom a belső világomhoz. Fontos kiegészítői a mindennapjaimnak. Ám azt az átütő mély változást, amit vágytam a meditációs gyakorlatok sem hozták meg. 

Sokáig irigyeltem azokat, akik "pusztán" megértéssel, azzal, hogy megértették a tudatos tudatukkal, hogy mi történik velük, miért történik velük ez  vagy az, megnyugvásra leltek, és tudták az életüket egy új, jobb mederben folytatni. Képesek voltak arra, hogy egy őket kínzó élethelyzetben hoztak egy döntést, arra fordultak, megváltoztatták az életüket, és mentek tovább a választott új úton. 

Hát ez nekem nem ment.

Emlékszem sokszor kértem a Segítőmtől, hogy 

vegyük ki az agyamat, és tegyünk be helyette egy másikat, mert azzal ami van, nem megyek semmire.

De hát azt ugye nem lehet... szóval muszáj volt valami mást találni.

Nem volt más hátra mint előre, kénytelen voltam és kénytelen vagyok ma is, a lelkem legmélyebb bugyraiba lemerészkedni, és oldani, az ott mélyen elrejtőző fájdalmakat, elakadásokat, félelmeket, általam elpusztított énrészeimet, megbántott gyermeki részeimet, túlterjeszkedő énrészeimet, és mindenki mást is aki ott lakik. Őket kellett megtalálnom és gyógyítgatnom. 

Nekem igazából ez segített. Semmi más.

Ezért vagyok feltétlen szószólója ezeknek a módszereknek, mert kipróbáltam valamennyit és nekem használtak.  Nem az egyik vagy a másik, hanem mixben. Hol ez, hol az, hol a harmadik, mikor melyikre volt szükség. A probléma döntötte el, hogy melyik módszerrel érdemes hozzá nyúlni, hol szólal meg, hol mutatja meg magát a leginkább és hol engedi magát gyógyítani a leginkább.

Egy nagyon fontos dolgot megtanultam.

Nem csak az a fontos, hogy miért történik velem valami. Természetesen fontos a megértés, de nekem ez még nem volt megoldás. Ez nem hozott változást.

Az igazán fontos az volt, hogy hogyan tudom azt a problémás állapotot oldani. HOGYAN TUDOK TENNI valamit a változás érdekében. 

El kell jutnom a látható probléma mögött megbúvó láthatatlan tartalomhoz,

ha azt megtalálom akkor már ki tudok mozdulni a statikus állapotból, az ismétlődésekből. Lehet oldani, újra strukturálni, javítani, megszeretgetni, bármit csinálni amit én megengedek magamnak a JOBBAN lét érdekében. Akkor már oldódik a láthatatlanul fogva tartó pókháló, ami után már újra indul az élet. Másként. És ez a lényeg.

Azért ezek a módszerek a favoritjaim, mert valamennyi támogatja azt az oldást és újra építést amire nekem valójában szükségem volt.