Itt azokat az tapasztalataimat olvashatjátok, amik a különböző terápiás környezetekben születtek. Tartalmazzák egyrészt azokat a "megéléseket" amik a folyamat részei voltak, másrészt igyekszem egy rövid értelmező összefoglalót is tenni mindegyik történethez, hogy közelebb vigyelek ahhoz, miért volt értelme azt az adott "munkát" elvégezni, mi lett könnyebb általa, mi oldódott bennem, mihez vitt közelebb. Másrészt itt osztom meg az önismerettel és a lélekmunkával kapcsolatos gondolataimat bízva abban, hogy a hasznodra lesznek.
Van az úgy, hogy valamilyen érzelmet vagy támogatást nem kaptunk meg az életben, és az a valami bizony nagyon hiányzik belőlünk. Később pedig erősen törekszünk arra, hogy azt a hiányt valahogyan betöltsük, ezért kívülről, valakivel vagy valamivel igyekszünk a bennünk tátongó érzelmi űrt kitöltetni.
Amikor azt gondoltam, hogy már mindent tudok, és nekem már nem lehet különösebb meglepetéseket okozni , akkor egy családállítás alapjaiban rázta meg a világomat. Úgy éreztem magam mint egy hógömbben, amit egy nagy kéz jól megrázott, hogy az életem legmélyére leülepedett tartalom is láthatóvá váljék.
Azt, hogy odafigyelek, tudatos vagyok rá, hogy mi történik bennem. Hogyan reagálok dolgokra? Gondot fordítok arra, hogy ráfigyeljek, észre vegyem, megnézzem hogyan reagálok? van-e fájdalom a reakcióm mögött? Magamra vagyok tudatos. A cselekedeteimre, a reakcióimra. Észre veszem őket megvizsgálom és ha szükséges lélekmunkálkodom rajta.
