Melegség

Van az úgy, hogy valamilyen érzelmet vagy támogatást nem kaptunk meg az életben, és az a valami bizony nagyon hiányzik belőlünk. Később pedig erősen törekszünk arra, hogy azt a hiányt valahogyan betöltsük, ezért kívülről, valakivel vagy valamivel igyekszünk a bennünk tátongó érzelmi űrt kitöltetni. 

(Olvasási idő: 3 perc)

Egy régi-régi macskaköves utcán haladok,

ahol a kövek már annyira régiek, hogy a szélük legömbölyödött és csak döccenővel lehetne áthajtani rajta. A kövek között zöld moha, de ahogy haladok kicsit jobbra előre már egyre szárazabb az út eltűnik a moha. Egy kis ház felé tartok, ahol egy bolt van. Egy-két lépcsőn kicsit lefelé kell lépkedni ahhoz hogy benyithassak. Zöld ajtaja és egy kis ablaka van. Horgolt csipkefüggöny az ablakon, a párkányon kis piros muskátli. Nem sokan járnak ide, az ajtó nyitva van. Hívogató hely, annak ellenére, hogy le kell lépni két három lépcsőfokot, és az ablak is lenn van a föld felszínén. Igazi szuterén, de érzem hogy belül meleg barátságos fény van. Nem látom, de tudom, hogy egy kontyba kötött fehér hajú nénike lehet ott, kerek szemüveggel, köténnyel a ruhája előtt.

Okkal jöttem ide, van itt számomra valami fontos, amit el kellene hoznom innen, ami hasznos lehet a mostani élethelyzetemben.

Édes sütemény illat van… bementem a boltba, de még nem látok senkit csak érzem az édes sütemény illatot…  

Egy tepsit látok magam előtt, a tepsiben sütemény van, sárga sütemény, a tepsi végét fogja egy kéz, egy idős kéz. Van egy kis asztal a virágos ablaknál, amin a csipkefüggöny van, (..megrendülten..) rajta van egy pohár finom ital, kakaó vagy tea, vagy nem is tudom valami finom édes ital.... meg egy sütemény ( sírva) .... mintha engem várt volna ez a néni…  kis reszketeg öreg keze van… nem a nagymamám, nem is az anyukám…

Ez egy szeretet barlang, nekem sütötte a süteményt. Nem vagyok gyerek… felnőttként jöttem ide …leül velem szembe a kétszemélyes asztal másik oldalára. 

Leülök az ajtóhoz közelebb eső székre, ehhez a meleg italhoz .... nem vette ki a tepsiből a süteményt, nem tette ki elegánsan egy tányérra, hanem csak oda tette az asztalra a tepsit és kezdi el felvágni a süteményt.... kiteszi egy tányérra ... de igazából nem történik semmi, csak…

… a kis öreg kezeivel megfogja az enyémet, ahogy így leteszem az asztalra, és nem mond semmit csak fogja…

… szeretet van itt, bizalom, elfogadás...

... ide bármikor jöhetek, itt mindig van nekem süti, meg meleg ital… ez egy biztonságos hely, ahol megértés van… és otthonosság…

Igen. Ezért jöttem ide. Itt otthonosság van.

Tudod, ahová iskolásként jó odamenni, ledobod a táskádat földre, ledöttyensz és mindig tárt karokkal fogadnak, bármivel mész is… 

...igen… ez egy töltő hely.

Ad egy receptes könyvet .. (nevetve).... ?!nekem!? aki nem főzök… egy receptes könyvet, de nem is könyv ez, hanem inkább egy kézzel írt receptes füzet… receptek vannak benne, és tudod olyan sok lapocska, ami bele van dugva pótlólag, az egész nagyon régi és használt …de nem csak receptek vannak benne, hanem olyan mintha varázskönyv lenne. Vannak benne gyógyfüvek…meg varázsitalok, meg … nem étel receptek…. nem a gulyás meg a pörkölt…. inkább italok növényekből és sütemények… varázs sütik és varázs italok… ezt adja oda… 

... Kisunokámnak hív… odatolja az asztalon és azt mondja vidd csak el, nekem már nincs rá szükségem, legyen a tiéd….

Olyan mintha az lenne, hogy most megmutatom… így kell melegséget és otthont csinálni… hogy érezzem milyen az, hogy a jelenlétből tapasztaljam meg hogy milyen. 

Jó ott ülni… nem is nagyon hangzanak el szavak… inkább csak a jelenlét …azt mondja, hogy.. elmegyek én most már, nincs rám szükséged, … nem mondja de tudom hogy az van benne tudsz már mindent. 

Ülünk ott kicsit és érzem, hogy belém olvadt ott a széken, itt érzem magamban a kis fehér hajával, a feje búbján a kis főkötő, kis kerek szemüveg, kis kötény, itt melenget belülről ... …életnagyságú lett bennem, ahogy kitölt a lényével :))

Tanulság:

Otthonosság, szeretet, bizalom, elfogadás, biztonság, megértés. 

Van az úgy, hogy valamit nem kaptunk meg az életben, és az a valami nagyon hiányzik belőlünk. Később mindig törekszünk arra, hogy azt a hiányt betöltsük, és bizony sokszor kívülről, valakivel  vagy valamivel akarjuk azt a bennünk tátongó érzelmi űrt betöltetni.  

Ahhoz, hogy ne a hiányunk betöltésére tett igyekezetünk határozza meg a létünket, találhatunk módot arra, hogy megkeressük magunkban annak a hiánynak a betöltésére alkalmas, bárhonnan származó érzelmi emlékmorzsának azt az egész aprócska darabkáját, amit "kidédelgetve" már mi magunk is vissza tudjuk tölteni a lelkünket, eggyé válhatunk a bennünk élő szeretetforrással és ezzel ki tudjuk tölteni a tátongó űrt.

Miközben írtam ezt a blogbejegyzést, és visszaidéztem magamban ezt a történetet, ugyanúgy sírtam a megrendüléstől mint akkor amikor átéltem, pedig az 2023 őszén volt, de az érzelmi és lelki töltet már itt van bennem, nem hiányzik és ez olyan jó. Ha magamba "befigyelek" akkor látom Őt. 

Fotó: 

https://hu.pinterest.com/pin/144255994310109453/

https://hu.pinterest.com/pin/340866265537904785/