Újrahangolás
Vajon mi akadályoz meg bennünket abban, hogy valóban szabadon éljünk, döntsünk és cselekedjünk?
Sokszor nem is sejtjük, hogy a belső világunk mélyén blokkok, múltbéli sérülések, belénk ivódott minták láthatatlan hálóként fonják körbe gondolatainkat, érzéseinket és cselekedeteinket. Nem látjuk, nem tudjuk hogy ott van, mégis meghatározza, szabályozza, minden mozdulatunkat, lépésünket, tervünket. Rémület ezt hallani, de befolyásolja a döntéseinket.
A saját belső képeinkkel végzett meditáció és oldás segítségével ezek a gátak feloldhatók, a tartalmaink újrastrukturálhatóak, és elindulhat egy mélyebb önszerető, gyógyító folyamat.
Egyszer, sok évvel ezelőtt a Segítőm elkezdett velem mély meditatív állapotban, a saját belső képeimmel oldó gyakorlatokat végezni. Ezek a gyakorlatok a tudattalan tartományában zajlottak, és az éppen aktuális problémától függően, vagy egy-egy szenvedő részemet, vagy egy fájó gyermeki fiatalkori önmagamat vagy "bárki mást bennem" aki éppen nagyon vacakul érezte magát, szólaltattak meg és segítettek az oldódásukban.
A saját több éves tapasztalatom alapján pontosan tudom, hogy ezek a gyakorlatok milyen átütő eredményeket hoztak a testi, szellemi, érzelmi JÓL létemben.
Ezek alapján a tapasztalatok alapján tudom, hogy ezek a láthatatlan blokkok, fájdalmak, elakadások vannak és oldhatóak.
Képzeld el, mintha a lábunkat, karjainkat, gondolatainkat egy láthatatlan de roppant erős háló fonná körbe. Nem látjuk, nem tudjuk hogy ott van, mégis meghatározza, szabályozza, minden mozdulatunkat, lépésünket, tervünket. Rémület ezt hallani, de befolyásolja a döntéseinket.
Az elképzeléshez nézd csak meg ezt a képet.
Emberünk a képen mozdulatlanul fekszik, talán oldalra tudja fordítani a fejét, talán látja az apró lényeket akik lekötözték, talán tudja, hogy van lába, tud lépni, mégis képtelen rá. Talán tudja, hogy van karja és tudja mozgatni, de nem képes felemelni. Talán régről valahonnan tudja hogy fel lehetne kelni, de itt és most nem tud felállni.
Az ő világa most fekve, mozdulatlanságban van, pedig valahogy ide került, hiszen van ruhája, táskája, csizma a lábán, de most mozgásképtelen.
Pontosan így vagyunk ezzel mi is.
Vannak helyzetek mikor mozdulnunk, változtatnunk kellene, valamit másként kellene csinálnunk, de nem tudunk és mintha emlékeznénk régről, hogy ez nem volt mindig így.
Mi tud minket ily módon lekötözni?
Hát például gyerekkori lelki sérelmek, hitrendszerünk saját magunkról, iskolai negatív tapasztalatok, más emberek bennünket ért bántásai, szülői elvárások sorozata, családi generációs minták. Sok-sok minden, amiről azt hisszük hogy nincs is, vagy mozdíthatatlan, megmásíthatatlan, úgy van és kész.
Én eléggé lázadó ember vagyok, és ez az .... "úgy van és kész ... ez megmásíthatatlan".... ez engem nem szokott megakadályozni... sőt gyakran inkább tettekre sarkall.
Én azt tapasztaltam, hogy ha valamivel kapcsolatban, el vagy be vagyok akadva, akkor érdemes megnézni van-e bennem "pókhálóval" lekötözött ember? Ha a bennem élő lekötözött ember bal kezéről leoldom a "pókhálót", akkor megváltozik minden, amit eddig a cselekvőképességről gondoltam. Már át tudtam nyúlni a másik oldalra és ki tudtam oldani a jobb kezemet is .... majd le tudtam venni a törzsemről is a béklyókat ... ez után pedig már fel is tudtam ülni... és tádám... már ki is nyílt egy teljesen új perspektíva. Hiszen ülve már sokkal többet láttam mint fekve, és olyasmi is a látóterembe került amit fekve el sem tudtam volna képzelni mint lehetőséget. Most, hogy már mindkét kezem szabad, le tudtam oldani a lábamról is a köteléket, fel tudtam állni, ami egy újabb perspektíva....
Kinyílt a világ, ahhoz képest ahol korábban tartott. És ez a lényeg.
Ebből a perspektívából már egy másik élet lehetősége nyílik meg, mint amit a földön fekvő ember koromban látni véltem.
Ekkor még mindig dönthetek úgy, hogy visszafekszem és maradok úgy ahogy voltam, de dönthetek úgy is hogy állva maradok vagy elindulok.... és a lényeg ebben van, hogy dönthetek
Már nem a lekötözöttség áldozata vagyok, hanem döntéseket hozó és cselekvő ember.
Sokszor azt érezzük, hogy vannak dolgok, amik megmásíthatatlanok.
Én pedig azt gondolom, hogy miért ne nézzük meg, hogy ez tényleg így van-e? Hátha még sincs minden veszve, hátha mégis van esély a változásra.
Én úgy vélem érdemes ezzel lélek munkálkodni, mert ha a láthatatlan béklyóinkat a megfelelő módszerekkel oldjuk, van esély hogy felszabadulunk, megszabadulunk, új perspektívák nyílnak előttünk, a megnyíló új szemszögből pedig utak, új lehetőségek mutatják meg magukat.
Hogy ezt lássátok és elhiggyétek, ezért osztom meg veletek a Tapasztalatok tárháza bejegyzéseimben a saját történeteimet.
Erről a folyamatról szól a saját képeinkkel végzett meditáció és oldás
Fotó: https://hu.pinterest.com/pin/283023157825748996/