A totemállatomról
Az első meghatározó élményem hosszú évekkel ezelőtt a Veszprémi Állatkertben volt. Egy szabad kifutóban farkasok éltek, elmentünk mellettük és egyszer csak elkezdtek üvölteni, először egy, majd szép sorban a többiek. Emlékszem csak álltam ott megkövülten, lúdbőrösen, megigézve. Hallgasd csak.
(Olvasási idő: 2 perc)
Hát nem gyönyörű? Fenséges. És félelmetes.
Nő létemre, világéletemben a farkas volt a kedvenc állatom. Nem is nagyon mertem senkinek elmondani.
A másik meghatározó élményem, sok-sok évvel később, Dr Buda László, egy a SzomatoDráma játékvezetőknek tartott rendezvényén volt ahol nagy nyitottsággal és kíváncsisággal avatott be minket a hagyományostól eltérő gondolkodású "szakemberek" világába. Az akkori rendezvény fő előadója egy a hagyományos indián és sámán módszereket velünk megismertető hölgy volt. Sámándobot hozott, és miközben dobolt ( ... már attól is lúdbőrös lettem... ) arra kért minket, hunyjuk be a szemünket, lazuljunk el és csak engedjük, hogy a totemállatunk megjelenjen a lelki szemeink előtt. Emlékszem egy gyönyörű, hatalmas szürke farkas jelent meg előttem, aki odajött hozzám és leült mellém a jobb oldalamra. Megrendítő élmény volt. Emlékszem könnyek szöktek a szemembe, olyan megindító élmény volt, amikor egy ilyen fenséges lény a bizalmába fogadott és kísérőmül szegődött Azóta is ha szükségem van rá ott van velem.
A totemállat a sámánizmusból ismert. Valójában egy testet öltött energia, ami üzenetet hordoz a számunkra. A sámánok szerint minden emberhez születése pillanatában egy állati formában megjelenő éteri lény (a keresztény hitben ez az őrangyal) szegődik, aki végig kíséri őt élete során. Ő lesz a védőszelleme, a totemállata, az erőállata, aki egész életében vele marad, végig kíséri spirituális fejlődésének útján, segíti, védelmezi, tanítja őt. (Az erőállatok ugyanúgy érzékelhetőek mint az angyalok.) (További információkért a totemállatokról keresgélj bátran a neten.)
A totemállatok nem házikedvencek. Nem parancsszóra engedelmeskedő szolgák és nem játékmackók.
Ők fenséges segítők, tanítók és védelmezők csak méltó módon lehet velük bánni.
Sokáig nem értettem pontosan, hogyan is segíthet az én Farkasom. Egy-egy meditációban megjelenet amikor hívtam, mindig méltósággal telve leült mellém, jelezte, hogy ott van ha kérem, de nem volt mit cselekednie. Majd egyszer egy gyógyító imaginációban megmutatta, hogy milyen az amikor hívás nélkül ott van, a rendelkezésemre áll és segít.
Ennek a történetét itt olvashatod.
Ma egy gyönyörű farkas képe díszíti az előszobámat, bárki aki belép hozzám vele találkozik össze.
A Farkasom, akit a lelki szemeim előtt látok pont olyan mint Ő a képen. Gyönyörű, fenséges, rendíthetetlen, nyugodt, erős, megkérdőjelezhetetlen, olyan stabil a jelenléte mint egy kőszikla, ahol ő ott van ott nincs többé kérdés, elég a pillantása ahhoz hogy minden jelenlévő tudja a védelme alatt állok.