Itt azokat az tapasztalataimat olvashatjátok, amik a különböző terápiás környezetekben születtek. Tartalmazzák egyrészt azokat a "megéléseket" amik a folyamat részei voltak, másrészt igyekszem egy rövid értelmező összefoglalót is tenni mindegyik történethez, hogy közelebb vigyelek ahhoz, miért volt értelme azt az adott "munkát" elvégezni, mi lett könnyebb általa, mi oldódott bennem, mihez vitt közelebb. Másrészt itt osztom meg az önismerettel és a lélekmunkával kapcsolatos gondolataimat bízva abban, hogy a hasznodra lesznek.
Egy trópusi szigeten vagyok ahová pipával és uszonnyal úsztam oda, a sziget aprócska, valójában csak egy homokpad ahol néhány pálmafa, fehér homok és körben az azúrkék tenger van, ha jön a dagály akkor valószínűleg épp el is lepi. Nincs más itt csak a tenger, a meleg kristálytiszta víz, a kék ég, néha elrepül egy-egy fehér madár, a vízben apró...
Van az úgy, hogy valamilyen érzelmet vagy támogatást nem kaptunk meg az életben, és az a valami bizony nagyon hiányzik belőlünk. Később pedig erősen törekszünk arra, hogy azt a hiányt valahogyan betöltsük, ezért kívülről, valakivel vagy valamivel igyekszünk a bennünk tátongó érzelmi űrt kitöltetni.
A Tündérlepke részemet nem tudom pontosan mikor veszítettem el. Amikor gyerek voltam, még biztosan megvolt. Sokat "szenvedtem" az érzékenységem miatt, a sebezhetőségem miatt, a bennem lévő őzgida lágyság miatt. A felnőtt életemben valószínűleg már "azt a megoldást láttam jobbnak", hogy száműzöm őt, mert a "vadak széttépték volna" azt a finomságot,...
Amikor azt gondoltam, hogy már mindent tudok, és nekem már nem lehet különösebb meglepetéseket okozni , akkor egy családállítás alapjaiban rázta meg a világomat. Úgy éreztem magam mint egy hógömbben, amit egy nagy kéz jól megrázott, hogy az életem legmélyére leülepedett tartalom is láthatóvá váljék.
